Piros lapot kapott

 Tegnap volt a Barca elleni visszavágó meccs Barcelonában, aminek 3-3 lett a vége. Ez az Internek kedvez jobban. Meg kell verni a cseheket, és tovább is jutnak (Barca meg kiesik). Imádkozzunk, hogy így legyen. Illetve, hogy legalább a negyeddöntőig eljussanak, mert így nagy az esély arra, hogy a szülinapján fognak játszani (szerdára fog esni, bár még közel sincs tavaszi sorsolás, így semmiféle időpont nem érhető el). Egyszer már volt hasonló, akkor az Európa Ligában játszottak negyeddöntőt (akkor még a Lazioban), a Salzburg ellen (még a Linzer gyerekes blogon volt erről poszt). A meccs az odavágó, ami Rómában volt 2018. április 5-én volt (a közvetítő be is mondta a szülinapját, már akkor viccesnek tartottam, de nem ő volt akkor a mániám, és akkor nem is gondoltam, hogy valaha megint fogok vele foglalkozni). Ezt megnyerték, de egy hét múlva Salzburgban váratlanul kiestek (akkor ment is a sírás, de így konkrétan nem emlékszem rá, videókat biztos nem néztem róla a neten, mert a Linzer gyerekkel foglalkoztam). Mondjuk az ütős lenne, ha a szülinapján már visszavágó lenne (valószínűbb az odavágó) és akkor esnének ki, az lenne a legszebb ajándék neki. Menne a sírás ezerrel (én meg sajnálhatnám, mert néha szoktam). 

Térjünk vissza a jelenbe (vagyis félig-meddig a múltba) a tegnap meccsre. Kezdem a piros lapos jelenettel, amit igazából a meccs legvégén kapott. 

Imádom, mikor ilyen kis pukkancs, a nézésével megölhetné a bírót is. Természetesen tombolás miatt kapta, amit a bíró már nem tűrt. Megvárta a meccs legvégét (illetve az utolsó tombolását, ami meg is történt) és alig várta, hogy felmutassa neki.

Így kellett letolni a pályáról. A tévében azt lehetett látni, hogy a piros lap után is még magyarázott és simán visszament volna, annyira nem bírt magával. Ilyenkor szokták megfogni és levinni (nem ez az első ilyen neki ez). 

Vérbeli ordítás, nagyon profi benne. Olyan, mint a Linzer gyerek kicicáztatásban és eltaknyolásban. Néha viszont nem értem őt, nem egyszer láttam már, hogy annak ellenére, hogy szétordítja magát a pályán, amikor győzelem van, ünneplés, vagy gól, akkor visszafogottan ünnepel. Én meg azt várnám, hogy tombol, mint egy őrült. Ilyenkor miért nem csinálja? Játékosként is nagyon vissza fogottak voltak a gólörömei.

Még mindig lehet azon csodálkozni, hogy nem reked be. Ez azért van, mert nagyon profi és az alap beszéde is lassan ordítás már. Nem is bírna ordítás nélkül élni, valószínű otthon is szokott (a családtagoknak meg már idegeire mehet).

Nem lehet mindig ordítani. Valamivel normálisabbnak néz már ki, nem hetvenévesnek. 

Letolás közben, itt már beletörődött, hogy nem mehet vissza tombolni. Jött a hajigazítás, mert az is elég gyakori nála. Volt olyan is, amikor egyszer csak mutatták közelről, egy hatalmasat grimaszolt, majd ment a hajigazgatás. 

Nagyon gyakori nála az arcsimi is. Illetve folyton a szája előtt van a keze még akkor is, ha beszél valakihez. Teljesen érthetetlen, miért csinálja ezt. Olyan, mintha az lenne a célja, hogy a másik ne hallja. De rájöttem, mi lehet az oka. Mivel már az alap beszéde is ordítozós, ezért teszi oda, hogy ne szakadjon ki a másik dobhártyája (ezek szerint rájött, de valószínűbb, hogy folyton ezt a visszajelzést kapja).

Találkozás a másik edzővel, Xavival. Milyen aranyosan megöleli. 

Elég érdekes ez a kép, nagyon érzelmesen néz rá és nagyon közel vannak egymáshoz. Olyan, mintha szerelmesek lennének. 

Nagyon kis kedvesen meg aranyosan mosolyog rá (és nem mű megjátszott, mint Rosickynél, vagy Antonininél). 

Olyan, mintha totál be lenne rúgva. Eszébe jutott random valami és elkezdett magában mosolyogni, csak ennyi történhetett.

Nagyon intenzív ordítás ez és teljesen bele is éli magát. Azonban voltak olyan jelenetek, amikor csak állt és helyette Xavi tombolt (azért ő is tud rendesen tombolni). 

Itt mint egy rossz, kopott, becsomagolt múmia (Rosicky kapott hasonló jelzőket, de nem baj, ő is így néz ki).

Itt, mint, aki be akar mindjárt szarni.

Nagyon kétségbeesett arca van, biztos itt gólt kaptak. A háttérben Xavi Songoskodik, ő is épp ordít. 

Úgy ordít, hogy már a szart is kinyomja magából. Ideje pelenkát felkapni a meccsekre. 

Olyan a szája, mint egy halnak. A háttérben a partjelző totál hülyének nézi már. 

Mint, akinek mindjárt kifolyik a taknya.

Itt esik kétségbe. Nem is tudom, milyen érzés még.

Ordítva mutogat, már annyira, hogy mindjárt pofára esik. 

Már vicsorít is hozzá. Különböző taktikái és módszerei vannak a különböző ordításokra. Már könyvet is ki akar erről adni. Tanácsokkal és módszerekkel látja el. 

Az előbb Xavi, most meg ő Songoskodik.

Itt mindjárt kicsavarodik.

Most már elég lesz, jöjjenek a videók. Ismét a sírás határára állt. A 3-3 úgy alakult ki, hogy az Inter kezdett el vezetni és a Barcelona mindig kiegyenlített. A sírás oka lehet a piros lap is (nem mintha nem szokta volna meg, de biztos annyira szarul esett neki, hogy leírni se tudom). 

A meccs előtti sajtótájékoztató. Szokásos módon főleg a vége felé iszonyat ingerült lesz és ráng. (Nem is ő lenne). 

Meccs utáni videók.

6:07-től nézzétek, tök feleslegesen belenyúl a zsebébe (annyira ideges már, hogy ilyen hülye pótcselekvéseket csinál). A többit már nem is kell leírnom, annyira természetes már. A kezdőképen úgy néz ki, mint egy szakad múmia. 

6:38-tól aranyosan köszön. 2:02-től is. 

A sírás határán van. 

Itt is a sírás határán van, de azt se zárom ki, hogy a torkát megviselte a sok ordítozás és ezért volt ilyen. 

Kis aranyos itt.

A végére hagytam egy vicces nyilatkozatot, amit meccs után adott le. Előtte szeretném leírni, hogy folyton a kritikákkal foglalkozik (ugye korábban egyfolytában szidták). Ha nem foglalkozott volna vele, szóba se hozta volna, főleg nem ennyiszer. Itt is hasonló történt. Mintha a kis sérelmeit hozta fel, miközben úgy tesz, mintha őt nem érdekelné, hogy így meg úgy nevezték meg társai. Ha annyira nem érdekelné, szóba se hozta volna, főleg nem jutott volna eszébe a bosszú se. Ráadásul arról nem is beszélt senki, neki jutott eszébe a kis sérelmekről. Aztán persze oda kell egyet baszni az ellenfélnek. Kis passzív-agresszív. 

Inzaghi: "Bosszú ki ellen? Azok ellen akik Spanyolországban Catennaccio edzőnek hívtak? A történetem, ahogy a csapataim játszanak magukért beszélnek. Nincs okom semmilyen bosszúállásra. A Barcának egy döntetlenje van a La Ligában, most majd sokáig fognak emlékezni az Interre."