Elég izgalmas meccs volt szombaton a Fiorentina ellen, ami 3-4-re végződött kis Pippoék javára. Az egész meccset végig tombolta és ordította, ami már végül is megszokott tőle. Emiatt nagyon nem is kellett volna posztot írni. Azonban a meccs a 90. percig 3-3-ra állt, és a 95. percben berúgták a győztes gólt. Ahelyett, hogy örült volna, leült a padra és beleivott az innivalójába.
Ez volt az a jelenet. Nem tudom, de már megint kezd előjönni az, ami nyáron. Az iránta való érdektelenség az oka, ugye nyáron is ez történt. Most nem is lenne rá ok, mivel vannak meccsek, tombol és vicces rajta, végig ordítja az egészet, és mégis. De azért végig írom a posztom, mert azért a nullára még nem csökkent le.
Ilyen nem semmi módon ordítozott, de ez már megszokott, ezért kár a századik ilyen posztot megírni. Pár kép lesz még, aztán jövök még a végén valami mással.
A videókat se hagyom ki, volt egy meccs előtti és egy utáni. Kezdem az előttivel.
Ebben különösen nyomi, eléggé be van merevedve, meg be is van feszülve.
Csak a szokásos ez is, nem tartalmaz sok új dolgot.
Most viszont jövök egy olyan dologgal amivel mostanában már nem jöttem. A meccs után ilyen képeket tettek fel instára.
Azt hiszem a középső fickó tette fel, gondolom mindenki tud annyira angolul, hogy tudja, mit jelent, ami oda van írva. Nem is tudom, mit mondjak erre. Egyszerűen felfordult tőle a gyomrom. Az ok, amiért ezt váltotta ki belőlem: szarik valójában a munkára és az eredményekre, ami látszólag igen csak furcsa lehet, mivel széttombolja magát egész meccsen, így azt hiszi az ember, hogy fontos neki. Eleinte én is azt hittem, de kiderült, hogy valójában tojik rá. De akkor miért ilyen idegroncs minden meccsen? Ezen gondolkodnom kell még, de az biztos, hogy nem a munka és az eredmények miatt. Ha érdekelné az eredmény és a győzelem, akkor a gólok után örülne, de ha örül is, elég szerényen szokott minden alkalommal, ami már ez elején is feltűnt. Bezzeg, ha nem jön össze valami, akkor tombol ezerrel. A haverozás nála felülírja a munkát, meg persze a család is, hogy ezt is említsem. Már a végén lehet azért se örült, mert alig várta, hogy a haverokhoz és a családhoz menjen, akik valami VIP helységből nézték a meccset.
Később a felesége ezt posztolta:
Látszik a háttérben a stadion, illetve az is, hogy ez egy VIP helység. Tehát igazából már fosott a csapatra és a győzelemre, mert tudta, hogy ott van a család meg a haverok, ők sokkal fontosabbak, a csapat meg összeszarhatja magát, ünnepeljenek csak, ő felmegy a családhoz és a haverokhoz, kit érdekelnek a játékosok meg a munkatársak, illetve a győzelem? Nekem ettől a gyomrom kavarog, ha valaki ennyire szarik a munkára és az eredményekre? Az ilyen mit keres ilyen munkakörben ilyen helyen, ami erre építkezik? Ide eredményorientált emberek kellenek, akik a munkában oda is teszik magukat. Ja és nem kell fanatikusnak lenni. Kis Pippo sajnos nem ebbe a csoportba tartozik. Nem véletlen a bohóc edzések, lényeg, hogy minél előbb vége legyen, kiadja a feladatokat, a játékosok csinálják, ha van kedve, beáll, nyilván nem a munka miatt teszi, hanem mert olyan kedve van és mert egy komolytalan bohóc. Nem véletlen, hogy a játékosok se veszik komolyan.
Erről jut eszembe, a múlt héten volt olyan cikk, ami azt írja, hogy a csapat azért is tudta magát összeszedni és ő azért is menekült meg a kirúgástól, mert a játékosok az edző nélkül összeültek és megbeszélték a dolgokat. Tehát az edző csak hátráltatta őket ezek szerint, nélküle többre jutottak. Csak egy kókler bohóc a szemükben, akit csak megtűrnek. Annyira nem zavaró tényező, mert nem akarják megbuktatni. (Persze, mert laza bohóc edzések vannak, nem kell megszakadni, és benne lehet a pakliban, ha kirúgják, jön egy szigorú, katonás edző). Ő meg lezavarja az edzéseket, csináljon mindenki, amit akar, néha bevet hülye óvodás játékokat felnőtt férfiaknak, majd alig várja, hogy rohanjon haza a képen látható taknyoshoz meg a többiekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése