Kupadöntő

 Hirtelen ötlet volt a blog, így nem volt időm bevezetni, mégis kiről fog majd szólni, mert tegnap kupa meccs volt, és erről kell írni egy kicsit. Úgy terveztem, hogy akkor röviden bemutatom előtte, aztán rátérek a lényegre. Most se számítsatok hosszú posztokra, mint a Linzer gyereknél, csak épp, hogy a lényeget írom le és sok vicces dolgot, amihez meg ugye nem kell hosszabb elemzés. Egyébként nem teljesen új, mivel régebben is foglalkoztam már vele, de akkoriban úgy csináltam, hogy több emberrel egyszerre. Mondjuk erre majd jobban kitérek. 

A változatosság kedvéért most nem egy focista, hanem egy edző. Ezt a lépést már évek óta tervezem, miután láttam, hogy a mai játékosok milyenek, illetve a mai huszonévesek. A Linzer gyerekkel nagyon nem lőttem mellé, mint mánia, bevált, emberileg voltak gondok vele, de ez más téma már. Ott volt a norvég gyerek, na ő nem vált be. Nagy gond vele nem volt, azonban túl átlagos, ezért se váltotta meg a világot mánia terén. 

Az illető nem más, mint Simone Inzaghi, aki az Inter edzője. Már játékosként is figyeltem és foglalkoztam vele, de többet a testvérével, Filippoval, aki röviden csak Pippo (innen ered a blog neve, de ennek is megvan a saját története). Akkoriban, a 2000-es években Pippot Gólszagos piskótának hívtam (ennek is megvan a története, később elmesélem), Simonet meg Hamis Inzaghinak (ennek is külön története van). A blogon nem így fogom hívni, hanem kis Pipponak. Akkoriban sokan csak kis Inzaghinak hívták a kis utánzatot, mert olyan volt, úgy is kezelték. Lényegében ezért hívtam Hamisnak. Közben meg elkezdem berakosgatni a képeket a tegnapi meccsről. 

Nagyon sok ilyen ordítozós kép van róla, mivel egyébként egy kis pukkancs, mindenen idegeskedik, meg remeg. És a legjobbat kihagytam majdnem. Folyton sír, sokkal többször, mint a Linzer gyerek (mivel ő csak akkor, mikor kikaptak és nyilatkozni nem ment könnyes szemekkel és nem volt sírós a hangja se, kis Pipponak folytak a könnyei szó szerint az egyik videóban, amelyikben épp nem, érezni, hogy a sírás határán van és tartja vissza. Mutatni fogok ilyen videókat). 

Egyébként kilenc évig nem volt olasz a mániám, pedig mindenki tudja, hogy, ha elkezdeném felsorolni az összes mániámat, akkor bizony az olaszok nyernének, ők voltak a legtöbben. Főleg amiatt, amikor volt az az időszak 2004-ben és 2007-ben, hogy egyszerre több ember, de a fő ember mindig a Nesta volt, de szerepet kapott még egy csomó ember. Olyanok is, akikre már alig emlékszem, de sok szerepet akkor se kaptak nálam. Kis Pippo nem tartozik ezek közé, rá mindig is emlékeztem. Korábban a Lazioban volt edző, tavaly ment az Interhez. Ha emlékeztek, 2018-ban Xavérék, azaz a Salzburg játszott ellenük és jól ki is ütötték őket, aminek a végén kis Pippo sírt, úgy, hogy az odavágón a Lazio nagyon megverte a Salzburgot. Azon a meccsen volt kis Pippo születésnapja, említettem is (mondjuk a blogban nem valószínű), majd a kommentátor is bemondta. 

Kedden megjelent róla egy hosszabb videó, amiben nagyon remeg. Be is illesztem a videót. 

Ez a kezdő kép elég undormány, de amúgy nem ilyen a videóban. Ez csak egy zombis kép a sok közül. Akad egy pár ilyen, de ennek is megvan az oka. A tegnapiakon pont nem olyan. 

A videóban ketten vannak, ő és az egyik játékos. Ilyenkor látszik nagyon az, hogy amikor a másik beszél, ő nagyon elkalandozik, elnéz a fenébe, játszik a kezével és egyéb vicces dolgokat csinál. Meg iszonyat szorong végig, izgága és rángatózik összevissza a feje. Néha grimaszokat is láthatunk tőle, illetve magában mosolyog, amikor senki nem nevet és a másik ember beszél. Rosickynek volt egyszer ilyen videója, vagy hasonló, de neki csak az az egy volt olyan, a többi nem. Kis Pipponak szinte az összes ilyen, ahol meg egyedül van, ott nyilván nem, de az idegrángások,

A Juventus edzője Allegri, ők voltak tegnap az ellenfelek. Tudni kell, hogy míg a Milanban volt edző Allegri, addig ő és Nagy Pippo utálták egymást. Ennek tíz éve. Ha utálta is valamikor, vagy ha mai napig sincsenek jóban, az nem jelenti azt, hogy Kis Pippoval ne lehessen jóban (már, ha tényleg jóban vannak). A meccs elején még ment a vigyorgás.

Volt egy olyan jelenet, amikor feléje ment a labda és beleakart rúgni. Ebből egy hatalmas nagy luft lett. 

Ment ezerrel az ordítozás meg az idegbetegeskedés. Ez azért érdekes, mert, ha nézzük közben a másik edzőt, látszik a különbség, hogy ők nem ilyenek, nem ugrabugrálnak ennyire. 

Egyfolytában szét volt tárva a karja és úgy ment. Volt olyan jelenet is, amikor a játékosok közvetlen mellette szaladtak a labdával, akkor ő elkezdett velük futni és közben ordított. Másik edző, Allegri nem csinált ilyeneket, de ő se volt százas, mert vesztésre álltak és jól kiállították. Nem bírt magával. Mikor a Juventusnál volt a labda, akkor még idegbetegebb volt. Volt, hogy vezetett a Juventus, ekkor majdnem elsírta magát (mutatták egyszer közelről, épp tartotta vissza). 

Sajnos nem lett sírás a vége, mert bár hosszabbítás volt, de megnyerték. Így egy halom kép lett, nézzünk párat. 

Nagyon holdas amúgy, de erről másik posztban fogok beszélni. Egyébként ilyenkor már nem ugrándozott, miközben mindenki más igen. Csak sétálgatott és ölelkezett mindenkivel, aki az útjába került épp. Pedig kitombolhatta volna magát (vagy már a meccsen megtette?). A szelfi így sikerült:

Tehát a fentebb látott kép eredménye ez. 

Szelfi a feleséggel is. Mikor reggel felnéztem instára (első cselekedet felébredés után), akkor ez fogadott. Jó nagyban jelent meg. Itt nagyon brutálisan holdas. A nő szája fel van fújva. 

Természetesen videók is voltak a meccs végén. Nézzük.

Kezdem azzal, hogy nagyon ijesztő ebben a videóban, és erre csak most jöttem rá, holott egésznap rendelkezésemre állt. De valami furát akkor is láttam már benne. Kicsit, mintha el lenne torzulva vagy nem tudom. A videóban csak a szokásost hozza, remeg, izgága (talán remegősebb, mint a többiben), ráadásul ordítva is beszél. Ja, ebben a videóban már zombis. Olyan szellemes. 

Már a kezdő képen is láthatjátok, mennyire brutál ez. Nem csak, hogy rohadt zombis itt, mintha egy feltámadott halott lenne, aki most jött ki a koporsóból (oké, ez most Rosickys volt, de akkor is), de iszonyat közelről van véve. És aki ezt felrakta, az a tévéből vette fel. Hogy lehet a tévében így leadni? Ráadásul késő este, aki nézte, azokra rémálom várt. 

A végére berakok egy ilyet, hogy ne legyen rémálmotok. Na, de ez is elég ijesztő, akkor nézzünk egy másikat. És persze, hogy ordít. Mi mást csinálna? Nem nagyon tud mást, azt sem tudja, mi az nyugalomban lenni. 

Azt elfelejtettem írni, hogy egyfolytában tapsolt is, hogy nem igaz, hogy nem fájt a tenyere. De itt meg olyan mérgesen néz, ettől is rémálmotok lesz, így keresek egy másikat, amitől tudtok majd aludni.

Itt meg ordítani készül, de többet már nem teszek be, mert ezt reggelig folytathatnánk, egyszerűen nincs róla olyan kép, ahol ne ordítana, ne nézne idegbetegen vagy ne lenne zombis. Csak ilyen képek vannak róla, sajnálom. 

Simone Inzaghi, azaz kicsi Pippo 1976. április 5-én született Piacenzában, ami kb. egy órára van Milánótól (autóval). Bármikor hazamehet anyucihoz, míg Rómából ezt nehezebben tehette meg. 

Egyébként pont a szülinapjakor jutott eszembe, de akkor még nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Elküldtem a haveromnak elemzésre (ahogy mást is elszoktam, elég rendszeres ez), meg minden évben eszembe jut a szülinapja. Abbás Agneta ünnepel még ezen a napon, ő is eszembe jutott nyilván. 

Igazából már nagyon kellett egy mánia, hónapokkal  előtte mondogattam és nem értettem, miért nincs ilyen sokáig. Normális mánia utoljára a Linzer gyerek volt, a Norvég gyerek meg valami vacak próbálkozás volt, ami nem jött be. Hirtelen meg egyik meccsen se játszott már, így se jöhetett össze. Eleinte csak szakadtunk rajta, de mivel van róla sok új kép, videó, eldöntöttem, hogy megpróbálom mániának, és sikerült, köszönet a sok vicces cselekedetnek a meccseken. A múlt pénteki meccsen nagyon durván idegbeteg volt, az ellenfél vezetett az első félidőben, olyan ideges lett, hogy le kellett fogni. 

Említettem, hogy Allegrit kiállították, ezt egy sárga lap is megelőzte. Nos, nehogy azt higgyétek, kis Pippoval nem történt ilyen. És nem is egyszer. Ez nagyon vicces ember és végre nem Mérleg, mert az már unalmas volt és ennyi egymás után az már kudarcra van ítélve, lásd: Norvég gyerek. Rosickynél volt ugye legerősebb, akkor nagyon nyomtuk a Mérleget, a Linzer gyereknél már kevésbé, főleg, hogy ő nem is volt az a nagyon tipikus Mérleg, mint Rosicky.